AZ ORSZÁG GYŰLÉSE MOZGALOM

Éva Nagyi Tóth

2014.szept.13.

Sziasztok és Jó Reggelt mindenkinek!

Következzen péntek estétől szombatig, hogy Velünk mi történt!
Péntek este rendben át lett véve a "szolgálat" és elkezdtünk berendezkedni az éjszakára! Éjszakások voltak a Gönczi házaspár, Jocó és Ibolya, Sosoka, Karcsi és én! :)Nekem kicsit hosszúnak tűnt, mivel előtte dolgoztam, látogatóban voltam a Szeretetotthonos régi ismerősömnél, aztán indulhattam haza, nem sokkal utána pedig a térre! De mindenkit megnyugtatok, hamar eltelt az éjszaka!
Éjfél után érkezett a már napok óta elmaradhatatlan eső, nem létrán, hanem ahogy csak lefért az égből, kisebb szünetekkel megszakítva, de annál nagyobb erővel! Nyugodtak voltunk, mert a sátor stabilan bírta és remélem, hogy bírni is fogja!
Legnagyobb meglepetésünkre jött VacGabi és megzavarva kis időre az alvók nyugalmát, akik megnyugodva, hogy CSAK egy ismerős, folytatták pihenésüket!
A beszélgetéssel még gyorsabban repült az idő és Gábor nem tudom megmondani, hogy hányszor köszönt el, hogy na most már tényleg megy és akkor egy szó, aztán újból vissza ült! Kávé, kaja "katona" és a diskurzus folytatódott!
De csak eljött az a pillanat, amikor elindult, pont akkor amikor jól esett Neki! Érkezett a "sínvasaló", szakadó esőben, így sikeres volt a simítás!
6 órakor aztán ébredezett a sátor és a tér, pakolás, a szokott futkározó emberek is megjelentek! A sátor védelmében néztük a turisták érkezését és végre, a zászló felvonásra megérkezett a napsütés is! Váltakozva, hol kipakoltunk, hol be, na ez nagyon vicces volt! A végére bent hagytuk a szórólapos asztalt, de szerencsénk volt, mert a hangfalhoz rögzített Kiáltványunk elolvasása után, jöttek oda és kérték a nyomtatott változatot is! Újabb francia, német és angol látogatónk volt, gratuláltak, sok sikert kívánva! Természetesen ezt kézzel, lábbal el mutogatva! Volt pár Orbán hívő, aki szapult minket, de csak mosolyogtunk, volt aki csak azért lépett oda a sátorhoz, hogy bekiabálja, mi szeretjük Orbánt, válaszoltunk, MI meg nem! Aztán máris délután lett, izgatottan figyeltük, hogy érkeznek-e társaink? Egyszer csak láttuk, hogy Demszky Gábor ott kuporog a kint lévő Kiáltványunk előtt és fényképezi! Nosza 3 féle szövegű papír a kezembe, át akarom adni, erre kijelenti, hogy nem kéri, ellenben be szeretne jönni a sátorba, ha szabad! Nanááááá! Lefényképezett bennünket is, kicsit érdeklődött és megkért bennünket, adjuk át Gábornak, hogy vasárnap, azaz ma, 9 órára jönni fog, ismerkedni, beszélgetni! 15 óra után, nem volt megállás és sok "szeretettel" gondoltam Tamarára, hogy most vajon mit tenne?? Volt pár "kimentett" székem és csak egy maradt szabadon, de remélhetőleg egy hét múlva, már az sem!Ezután már röpült az idő, hiszen egyre többen lettünk ! Bocsánat a többiektől, hogy név szerint nem említem meg Őket, csak pár kiemelt embert, akikért izgultunk, hogy minden rendben legyen, Judy és férje Béla, vagy Béla és felesége Judy! Öröm volt Őket látni! Nem beszélve Lia Horváthról, aki most, hogy előre lett hozva a kezdés átélte első szombat délutánját .... és akkor elkezdődött a műsor, ami szakadó esőben ért véget, de nem mentünk el, maradtunk, kivártuk a gyertyagyújtást, esernyők védelmében! Sokan még ott maradtak beszélgetni, egymásnak örülni, de én szépen angolosan, akitől tudtam, elköszönve, leléptem és indultam haza! Ma Gábor tartja a frontot, én pedig este megyek újból és leváltom!
Ennyi volt, de a történetnek még nincs vége!

Illés Lia

2014.szeptember 5.

A Kossuth teret szinte soha nem lehet megúszni valami megindító történet nélkül.
Ma, a seregszemle végeztével elkezdtem keresni pénzügyi vezetőnket, kérdezgettem a csoporttársaktól, nem látták-e Lonát, mert szeretnék fizetni. Meghallotta ezt mellettem egy hölgy, és közölte, hogy ő is szeretné támogatni az OGYM-et. Mondtam neki, jöjjön, keressük meg együtt Lonát. De nem, ő nagyon siet, máris megy, intézzem el helyette én a dolgot - s ezzel elővett egy tízezrest. Megkérdeztem, milyen néven könyvelhetjük a befizetést. Az nem érdekes, válaszolta. De egyáltalán OGYM-tag? Nem, csak szokott olvasni rólunk. És megbízik bennem, hogy ide adja a 10 000 forintot? "Látom a kitűzőjét, ide tartozik, és ez nekem elég a bizalomhoz" - válaszolta.

Illés Lia

201.szeptember 7.

Hihetetlen élményeket élünk meg a Kossuth téri szolgálat közben. A legjobb érzés, hogy egyre többen nyilvánítják ki rokonszenvüket, idősebbek, fiatok egyaránt. Hosszan elbeszélgetnek velünk, egyetértenek a céljaikkal, elismeréssel adóznak az elszántságunknak, és sok sikert kívánnak. De vannak, akik úgy érzik, a szóbeli, erkölcsi támogatás kevés, és valamit még szeretnének adni. Ma egy nagyon idős asszony a beszélgetésünk végén azt mondta: "Van nálam három zsemle, szeretnémodaadni maguknak." Ilyenkor az ember nyel egy nagyot a megindultságtól, mielőtt megszólalna, és illőn megköszönné az adományt...
Két napja egy szintén nagyon idős férfi, olyan igazi bácsi kérdezgetett a mozgalmunkról, s egyebek mellett azt is tudakolta, miből tartjuk fenn magunkat. Elmondtam, hogy saját magunk adakozunk a közös célra. "És itt is lehet adakozni?" - kérdezte. Nehezen mondtam igent, mert láttam rajta, olyan sok fölösleges pénze nem lehet. Viszont éreztem, hogy szívből akar adni, úgyhogy végül bólintottam. A nadrágzsebéből elővett egy fél maréknyi fémpénzt, a tízesek, húszasok közül kiválogatott két darab kétszázast, és átadta. Ilyenkor azt sajnálom, hogy nincs megfelelő szavunk a hála kifejezésére. Mert az egyszerű köszönöm nem egyenértékű avval a gesztussal, amit ezek az igen szerény körülmények között élő emberek gyakorolnak felénk. Meleg kézszorításokkal próbáljuk pótolni a szavakat.
És most valami könnyedebb téma: a mai nap komoly áttörést és új színt hozott mozgalmunkba. Eddig a rokonszenvezők csak nekünk mondták el egyetértő véleményüket, a minket támadók csak velünk ordibáltak, bennünket gyaláztak. Ma... - még rágondolni is jó -, ma kétszer is megtörtént, hogy két tábor alakult ki körülöttünk, s mire észbe kaptunk, az ordító, "nem szégyellik magukat?" lemezt feltevő fideszfanokat a szimpatizánsaink tették helyre, de nem akárhogy ám! A szívünk ugrált az örömtől, látva a két tábor csatározását. S mindkét alkalommal a fidesznyikek húztak el, mert belátták, nagy hangjuk nem csak nekik van, érveik viszont nincsenek

Éva Nagyi Tóth: Egy éjszaka az Erődben...

Jo estet mindenkinek! 23-rol 24-re virrado ejszaka! Misivel ujra munkahoz lattunk! Elo varazsoltunk egy sator darabot, a multkor szetfujtbol, aztan neki lattunk betakarni azt a nagy reszt, ami a sarokban volt! Kozben megerkezett Zita es beszallt a buliba! Jokat nevettunk, Bela Halmi pedig fenykepezett bennunket! Kesobb jott Attila Bango is, ejfelig akart maradni, aztan delelott lett belole! De azert ne gondoljatok, hogy a "Kossuth teri Bahamakon" ereztuk magunkat! Elmult az az ido, faztunk becsulettel, majdnem az osszes takarot felhasznaltuk! Nagyokat beszelgettunk, ropult az ido es megjelent a "sinvasalo, a remeny, hiszen a reggel erkezeset jelzi! Lassan azert csak kivilagosodott es elkeztuk a reggeli teendoket!

9-kor erkezett Gabor, tetőtöl-talpig taknyosan ,utana Karcsi! Lia Horváth is megerkezett, majd Antonia, ugyhogy ma nyugodtabban mentem dolgozni!

2014.október 4.

A mai Seregszemlén Juhászné Pap Laura mondta el gondolatait

Üdvözlök Mindenkit!
Juhászné Pap Laura vagyok a Korhatár Alatti Rokkantak Országos
Szervezetének (KAROSZ) a képviselője.
Az Ország Gyűlése Mozgalom céljaival egyetértek, én is a még megmaradt
demokrácia védelmezői között élek. Örülők, hogy most szólhatok:
Ébresztő Emberek! A hívó szavak is lehetnek fegyverek.
A kirakatban látványkormányzás zajlik, miközben a demokrácia haldoklik.
Újabb 4 évre megválasztottuk őket. Ne sírjunk hát, ha birkának nézték
a népet, az új választási törvénnyel. Hogyan győzhettek a szavazók
egynegyedével? Úgy, hogy ezt megengedtük nekik. Ennek isszuk a levét,
szegénysorba taszították az ország lakóinak a felét. Bedőlt itt mindenki a
látványkormányzásnak: a devizahitelek mentésének, a rezsicsökkentésnek,
vagy a kettős állampolgárságnak.
Jöttek a szép szavak és a gondolatok, az összetartó magyarsági fondorlatok:
Minden magyar felelős egymásért, lélegezzünk együtt, éljünk szabadon
és boldogan! Fürödjünk a hazaszeretetben, senki se maradjon közülünk
kirekesztetten! – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a 2014-es újesztendőt
köztársasági elnökünk.
Őszinte volt-e az üzenete (?) :
Amikor a fél országunk a létminimum alatt él, és hazánkban kb. 500 ezer
kisgyermek rendszeresen éhezik, nem szólalunk meg?
Amikor a mélyszegények száma, már közeli a 3 millió koldushoz, nem
szólalunk meg?
Amikor a valós értékteremtő munkához kevés köze van a
közmunkaprogramos ároktakarításnak, nem szólalunk meg?
Amikor a közmunkából vagy a minimálbérből sem képesek már megélni a
családok, és ez nem az Ő hibájuk, nem szólalunk meg?
Ahol annyi új adót vetettek ki, hogy már szinte követni sem tudjuk,
nem szólalunk meg?
Ahol az elszegényesedésünk olyan nagyfokú, hogy már csak az „ősbalkáni”
Bulgária, és a nemrég államcsődött szenvedett görögök vannak még utánunk
az utolsó helyeken, nem szólalunk meg?
Amikor a fiatalok, családostól elmennek az országból, nem szólalunk meg?
Amikor hazánk a nagyvilágban, az alapvető emberi jogok eltiprásáról lett
híres, nem szólalunk meg?
A megváltozott munkaképességű embereknek is aggasztó a sorsa.
Humánkatasztrófa felé sodródnak. Ezek a munkában megnyomorodott
emberek átlag 30 évet ledolgoztak a megrokkanásuk előtt. Átlag 50 évesen
rokkannak meg, de már 62 évesen nem élnek!
Mindenki számára közismert, hogy 2012. 01.01-től megszigorították a
megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerét. Nem kicsit,
nagyon! Megszűnt a rokkantsági nyugdíj, és ezzel a korhatár
alattiak pénzellátása szociális segély szintjére süllyedt.
A rokkantak egymás között csak „Mengele törvény”-nek vagy „modern
Taigetosz”-nak becézik az új rokkant-törvényt, de valószinű, hogy nem
véletlenül. Ugyanis, már régen nem a csaló rokkantakról szól ez a történet.
Az új komplex minősítő néven elhíresült orvos szakértői felülvizsgálatokon
átesett, súlyos betegeket visszaminősítik költségvetési megtakarítási céllal,
és gátlástalanul hajigálják kifelé őket az ellátórendszerből, válogatás nélkül.
A kormány megtéveszti a társadalmat, dicshimnuszokat zeng arról,
hogy mennyire segíti ezeknek a szerencsétlen sorsú betegeknek az útját.
Mindeközben semmiféle egészségügyi rehabilitációt nem biztosit a
számukra. Úgy dobják ki őket az ellátórendszerből a nyílt munkaerőpiacra,
hogy a munka alkalmassági orvosok, akiknek az igazolást ki kellene adniuk
arról, az érintett beteg munkaképes-e, csak tátott szájjal hüledeznek
a betegek diagnózisai láttán, hogy miért is küldik őket munkába súlyos
betegen?
Amikor a beteg mégsem kap munka alkalmassági igazolást, akkor már
ott áll a senki földjén. Se munka, se pénzellátás nincs! Az egészségügyi
rehabilitáció sem működik. Az ellátórendszerből kirúgott rokkantakat az
egészségügyi rehabilitáció hiányában betegen foglalkoztatná a kormány.
De hol is foglalkoztatná? Mikor az egészségesnek sincs munka. Hiszen
hiába szépítik a statisztikát, alig 10 %-ot meghaladó foglalkoztatási
arányuk van a megváltozott munkaképességű személyeknek.
Ez is úgy jön össze, hogy gyakran ugyanannak a személynek felmondanak,
hogy visszavehessék őket a nagyobb járulék-kedvezmény igénybevételével,
vagy a 75 % bértámogatás miatt a cégek.
Elképesztő a tény, hogy nem a betegség súlyossága számít, hanem minden
más, egyéb körülmény.
Kiderült, hogy semmi sem működik rendesen a rokkantsági ellátórendszer
átalakitása kapcsán. A kormány közben a pusztába kergeti szét az
ellátórendszerből kidobott betegeket.
Méltánytalan az is, ha valaki keményen dolgozott egész életében, járulékfizető
volt évtizedeken át, mégsem kap egy huncut vasat sem, ha úgy rokkan meg,
hogy az utolsó 15 évben sem volt 10 év biztosítási jogviszonya.
Nem szabadna ezt megtenni emberekkel, amit a kormány tesz a korhatár alatti
rokkantakkal szemben.
Gondolkozzatok el azon, ha veletek történne meg ugyanez akkor ti mit tennétek?
Jogfosztott rokkantak, ti is szólaljatok meg! Ennek az országnak össze kellene
fogni, ki kellene állni egységesen mindenkiért, a nyomorban élő egészeségesekért,
és a rokkantakért, a munkanélküliekért. Azért vagyunk itt, hogy kiálljunk
egymásért, és mindenkiért. Egymás nélkül ez nem fog menni, csak összefogással.
Ne feledjétek, a saját, gyermekeink és az unokáink a jövője a tét.
Köszönjük Laura!

2014.október 6.

Szép jóestét mindenkinek!

Egy kis beszámoló az éjszakai szolgálat befejezéséről, a kíváncsiság győzelméről, hogy fáradtan de törve nem maradtunk a "műsor" befejezeseig!
5 orakor kezdtek a TV-sek pakolni, rendezkedni, kozben Gabor is megerkezett! Meg sotet volt, a presszobol jottem a forro vizzel es csak annyit lattam, hogy egy sotet alak, ott pakolaszik az uj sator korul! Gyorsabbra vettem a menest, de spekulaltam, mi tortenhetett 5 perc alatt, hogy nem szolnak ra, hekas, hagyod beken a dolgainkat!!! Persze kozelebb erve, mar lattam, hogy ki az!!! Kave, cigi, kis beszelgetes, aztan ujbol munkara fel! Ha mar kordon, mi is megadtuk a modjat! Asztalok, szekek a sator ele, terito stb... es leultunk es nyugodtan neztuk a probat, mikozben sorra jottek a tudjukkik es lejelentkeztek Gabornal, elmondtak a kivansagaikat! Igaz, hogy a rendes paradet nem lattuk a diakoktol, de a probakat vegig! A musor vegen ujbol jottek a tudjatokkik, megkoszontek, hogy az egyutt mukodesunket, eszre vettek, ez a dolguk, amikor rohantunk szekkel es vizzel egy diaklanyhoz! El sem tudom kepzelni, illetve nem akarom, hogy mire szamitottak Tolunk! Jo buli volt es mi is tomegesedtunk, 11-en voltunk!!! De csak veget kellett vetnem reszemrol az egesznek, mar majdem 11 ora volt, hogy elindultam, bar nem nagyon akarozott, egy nagyon jo hangulatu csapattol koszontem el!